A magyar állam eladta a Kossuth téri Belügyminisztérium épületét – pontosabban a három műemlék épületből álló tömböt –, méghozzá versenyeztetés nélkül. A vevő az Eagle Hills Hungary Zrt., amely mögött a dubaji üzletember, Mohamed Alabbar áll. Ő az, aki Budapestre is „Mini-Dubajt” álmodott, most pedig egyenesen a magyar kormány egyik történelmi ingatlanát kaparintotta meg.
A vételár 50,8 milliárd forint, a vevőnek mindössze 12,7 milliárd forintos biztosítékot kellett letennie. A szerződés szerint az állam 2026. január 15-éig adja át a birtokot, kivéve azt a részt, ahol a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat egyik pontja található – azt csak július 15-éig ürítik ki.
A papírokat a Takács, Kiss és Társai Ügyvédi Iroda intézte, amely korábban Nagy Márton gazdasági miniszter testvéréhez, Nagy Szilárdhoz kötődött. Igen, ugyanahhoz a családhoz, amelynek egyik tagja ma a gazdaságért felel, a másik pedig közvetve az egyik legértékesebb állami ingatlan eladásában segédkezett. Véletlen? Aligha.
A közvagyon újabb darabja tűnik el
A Belügyminisztérium épülete nem csupán egy ingatlan. A Kossuth tér egyik ikonja, a magyar államiság jelképe, amelynek falai több mint száz éve állnak ott, ahol a hatalom szíve dobog. Most viszont – a „Mini-Dubaj” tervezőjének keze alatt – minden esély megvan rá, hogy luxusszálló, irodaház vagy elitlakások születnek a helyén.
A közvéleményt nem kérdezték meg, nyílt pályázat nem volt, és nem tudni, hogy az ár reálisan tükrözi-e a valódi értéket. Mert 50 milliárd forint Budapesten – a Parlament tőszomszédságában – finoman szólva is kedvező ajánlat egy ilyen adottságú tömbért.
Kapcsolatok, kapcsolatok
A tranzakciót jegyző ügyvédi iroda, a politikai kapcsolatok, a verseny nélküli eladás – mindez együtt egy átláthatatlansági koktélt alkot. Ha egy önkormányzat ad el így egy raktárt, az már önmagában vizsgálatot vonna maga után. Itt viszont az állam szintjén zajlott le mindez – és senki nem pirult bele.
Hová vezet ez?
A magyar közvagyon darabról darabra kerül magánkézbe, gyakran külföldi befektetők révén, miközben az állam csak statisztál. Ez az ügy már nem csupán pénzről szól, hanem arról, kié lesz Budapest arca, múltja, és végső soron: a jövője.
