Miközben Magyarország évek óta költségvetési hiánnyal küzd, miközben az államadósság továbbra is magas, miközben az egészségügy, az oktatás és az önkormányzatok folyamatos forráshiányról beszélnek, újra és újra előkerülnek olyan cégek és szervezetek, amelyeknél egészen különös számokat látni.
A legfrissebb példa a Megafon.
A HVG által ismertetett 2025-ös beszámoló szerint a Megafon mögött álló vállalkozás mindössze 16 millió forint árbevételt termelt, miközben közel 8,6 milliárd forint jelent meg az „egyéb bevétel” soron. A cég végül közel félmilliárd forintos nyereséggel zárta az évet.
Magyarul: a piacon alig termelt bevételt, mégis milliárdokból működött.
Ez önmagában is figyelemre méltó.
De nem ez az egyetlen eset.
A napokban került nyilvánosságra egy másik vállalkozás története is, amely néhány ezer forintos árbevétel mellett közel 194 millió forintos profitot ért el. A cég neve korábban Magyar Péter lejáratásával kapcsolatos kampányok miatt került a nyilvánosság elé.
Az ilyen beszámolók láttán az ember óhatatlanul felteszi a kérdést:
ha nem a piacról jön a pénz, akkor honnan?
A milliárdok útja
Az elmúlt években számos olyan szervezet került reflektorfénybe, amely jelentős közpénzekhez vagy közpénzjellegű forrásokhoz jutott.
A Batthyány Lajos Alapítvány például évek óta kulcsszereplője a kormányközeli intézményrendszer finanszírozásának.
Korábbi sajtóbeszámolók szerint az alapítvány egyetlen évben több mint 10 milliárd forintnyi állami forrás felett rendelkezhetett. Ebből különböző kutatóintézetek, kommunikációs projektek, konferenciák, médiatermékek és politikai háttérszervezetek részesültek.
Az Alapjogokért Központ mögött álló szervezet például 2025-ben 6 milliárd forintos támogatást kapott.
Egy másik esetben a CPAC Hungary rendezvény költségei kapcsán jelentek meg milliárdos nagyságrendű állami támogatások.
Közben a Batthyány Lajos Alapítványhoz kapcsolódó projektek, intézetek és különféle nonprofit szervezetek sorra kapták a százmilliós vagy milliárdos támogatásokat.
A kérdés nem feltétlenül az, hogy ezek a szervezetek legálisan működnek-e.
A kérdés inkább az, hogy milyen társadalmi hasznot termelnek a rájuk költött milliárdok.
A propaganda ára
A Megafon az elmúlt évek egyik legismertebb szereplőjévé vált.
A korábbi beszámolók szerint már 2024-ben is közel 5,8 milliárd forintos támogatásból gazdálkodott a szervezet.
A pénzek jelentős része online hirdetésekre, kommunikációs kampányokra és személyi kiadásokra ment el.
A rendszer sajátossága, hogy ezek a szervezetek gyakran nem klasszikus piaci szereplők.
Nem abból élnek, hogy terméket vagy szolgáltatást értékesítenek.
Nem azért nyereségesek, mert versenyképesebbek a konkurenciánál.
A működésük alapja sok esetben az állami vagy államközeli források folyamatos áramlása.
Sok kicsi sokra megy
Önmagában 200 millió forint nem tűnik akkora összegnek.
Egy 500 milliós profit sem.
Egy 2 milliárdos támogatás sem.
Egy 6 milliárdos támogatás sem.
Egy 10 milliárdos alapítványi keret sem.
De amikor ezeket összeadjuk, már egészen más kép rajzolódik ki.
Tízmilliárdok.
Majd százmilliárdok.
Miközben az ország folyamatosan hitelből finanszírozza magát.
Miközben az uniós pénzek jelentős része éveken keresztül befagyott.
Miközben minden évben újabb megszorításokról, különadókról és költségvetési lyukakról hallunk.
A végső kérdés
A történet legfontosabb kérdése talán nem is az, hogy egy-egy szervezet pontosan mennyi pénzt kapott.
Hanem az, hogy ki fizette mindezt.
Mert a támogatások mögött végső soron ugyanaz a forrás áll:
a magyar adófizetők pénze.
És amikor újra előkerül egy cég, amely néhány ezer forintos árbevételből százmilliós profitot termel, vagy egy szervezet, amely néhány milliós piaci bevétel mellett milliárdokból működik, egyre többen teszik fel ugyanazt a kérdést:
vajon hány ilyen történet van még, amelyről egyelőre nem tudunk?
