Ünnepeljünk, magyarok! Mert végre eljött az idő, amire mindig is vágytunk:
az árak csökkennek — legalábbis a kormányzati kommunikációban.
A valóság? Á, az kit érdekel, hiszen a Nemzeti Plakátok Világbajnokságát úgyis megnyertük.
Miközben a rezsicsökkentésből legfeljebb annyi maradt, mint egy tál hideg krumplilevesből a negyedik napon, a propagandagépezet éjjel-nappal zakatol.
Szerintük az infláció már „megszűnt létezni”, „megtörtük a hátát”, „győztünk” — csak valahogy a boltokban erről elfelejtettek szólni a pékek, a hentesek meg úgy általában a valóság.
Mert tudod, barátom, a kenyér ára nem azért 1400 forint, mert drága lett, hanem mert te vagy szűkmarkú.
Hogyhogy nem veszed észre, milyen nagyszerű árcsökkenés történt?
Hát nézd meg a kormányzati Facebook-oldalt, ott még a paradicsom is könnyezve olcsó!
Persze, ha netán nem egészen így érzed, az biztosan azért van, mert „rossz a narratívád”.
Nem a boltban drága a tej — te vagy hanyagul beállítva!
(Valószínűleg Gyurcsány programozta át a pénztárcádat is, ne csodálkozz.)
Különösen imádnivaló, amikor a miniszterek mosolyogva jelentik be, hogy a magyar gazdaság „robog”.
Igen, robog — lefelé a lejtőn, fék nélkül, egy üres benzintankkal, miközben a rádióból a „Minden szép, minden jó” szól egész hangerőn.
És közben mi történik a világban?
Nyugat-Európában, ahol a propagandagépek helyett kicsit több figyelmet fordítanak például a számokra, valahogy tényleg csökken az infláció.
Nálunk meg?
Mi innoválunk: itt kommunikációs infláció van.
Egy kiló sikerpropaganda: 0 forint.
Egy kiló valódi gazdasági javulás: felbecsülhetetlen — mert egyszerűen nem kapható.
A legszebb azonban az, amikor a kormány diadalittasan kijelenti, hogy „a bérek nőttek”.
Igen, nőttek!
Csak közben az árak futottak el úgy, mintha Usain Bolt adta volna az indítást.
Így ha minden hónapban öt százalékkal többet keresel, de közben a boltban tíz százalékkal többet fizetsz, akkor végül is… örülj, hogy van mit számlázni.
De sebaj, hiszen mi nem egyszerű állampolgárok vagyunk:
mi túlélőművészek vagyunk egy olyan országban, ahol a politikusok már rég a saját valóságukban élnek — és mi is kénytelenek vagyunk belépőt váltani hozzájuk.
Szóval ne panaszkodj, magyar!
A jövő fényes!
(Mert a villanyszámla is az.)
És ha legközelebb sírva jössz ki a boltból, csak gondolj arra:
nem te vagy szegény,
nem az árak nőttek,
hanem a haza győzött.
Már megint.
